Hogyan nyerj kampányt? Ötletek a legnagyobb stratégától (Folytatás 11-12.)

lm_campaign_strategyChris Rose a méltán híres kampánystratéga, aki a Greenpeace és a WWF kampánykommunikációit alakította ki, aki nyerésre vitt sok zöld kampányt, most 12 pontban elmondja nekünk is, mik is az irányelvek egy jó kampánystratégiában. A cikk folytatása, befejezése annak a sorozatnak, amelyben egyessével, kettessével bemutattuk a szerző iránymutatásait.

10.Te alakítsd a híreket! Találd meg a konfliktust!
Ezt gyakran félreértik. A konfliktus velejárója a kampányoknak. Ha nem lenne összeférhetetlenség, akkor nem lenne kampány. Chris Rose ezen kijelentésével nem promótálja se nem generálja a konfliktusokat, sem a konfrontációt, sem az agressziót. A Greenpeace például elkötelezett amellett, hogy erőszakmentes akciókat szervez konfrontációképpen olyan dolgokkal szemben, amiket etikáltannak ítél meg vagy technikailag rossznak. A kampányok akkor csinálnak híreket, amikor változást érnek el vagy legalább azzal fenyegetnek. Akadémiai és elvi kérdésekből sosem lesznek hírek.
De mi számít még nekünk? Mi lesz a harcunk eredménye? Hogyan fog változni a helyzet, hogyan érint engem, a családom, az életem? A másik fontos szó éppen ezért az eredmény. Bármilyen módon is, bármely módszerrel dolgozunk is, a kampányolás lényegében harc a hatalomért és általában a hatalom újraelosztásáért a hatalom által gyakorolt befolyásolásra.
Ennek egyik jó példája a növekvő fogyasztói befolyás az élelmiszer termelésre. Néhány esetben a hatalom eltolódott az élelmiszertermelőktől a fogyasztók felé, így például nem volt már hatalmuk a gazdáknak, az ökológiai gazdálkodóknak, ahhoz, hogy fejlődjön az ökológiai gazdálkodás, de volt hatalmuk a fogyasztóknak.
A hírek az eseményeinken keresztül nyomást gyakorolnak a politikusainkra. Az események egyszeriben változtatják is a világképünket. Néha a kampányok elérnek egy “dialektikus pillanatot”, amikor a társadalom, vagy valaki fontos személy a trásadalomban szembesül a választás lehetőségével és két dolog közül az újat választja. Mikor többen is így kezdenek beszélni “tolnunk kell előre ezt az ügyet” vagy “emlékszem, mikor először jöttem rá, hogy…”, az mindig egy fontos pobikesnt a kampányunk életében. A kampány elősegíti a status quo változását. A konfliktus pedig itt keletkezik, ezért építjük bele a kampányba, sőt, szinte ez határozza meg a kampányunkat.

11. Kommunikáljunk képekben

Minden lépésünkkor vázoljuk fel a célt magunk elé. Azt szeretnénk, hogy egy politikus aláírjon egy deklarációt? Hogyan nézne ki mindez egy címlapfotón? Vázoljuk fel, rajzoljuk fel magunknak az egész történetet kronologikusan. Majd használjuk a filmrendezők trükkjét: mutasd, de mond! Az elmondást hagyjuk a sajtóra.
Ilyenkor rögtön számunkra is kiderül, hogy mi az, ami valójában nem létezik kézzel foghatóan “dolgozunk egy ügyön”, “tudatosságot fejlesztünk a témában”, “elérjük a nyilvánosságot”. Inkább szervezzünk valódi, kézzel fogható dolgokat, eseményeket: foglaljunk el egy fát, készítsünk egy felmérést egy bevásárlóközpontban, látogassuk meg a parlamenti képviselőket, írjunk levelet a nyilvánosságnak vagy törjünk be egy atomerőműbe (csak merész Greenpeace-seknek ajánljuk).
Vázoljuk fel a történetünket egy papírdarabra, egy söralátétre vagy bármi másra, ami elég kicsi, hogy a kezünk ügyében legyen.
Majd hozzuk létre ezeket az eseményeket, amelyek valóban képekben tudnak beszélni rólunk.

12. Ne küldj üzeneteket!

A kampányolás egy beszégetés a társadalommal – egy kétoldalú kommunikáció, olyan, mint egy telefonbeszélgetés. Nem egyoldalú, nem egyirányú, üzenetküldés, mint egy rádióprogram. Beszélünk, hallgatunk, meghallunk, válaszolunk, kapcsolódunk. Milyen dolgokat fogsz együtt csinálni a célcsoportoddal? Hogyan kampányoltok együtt? A kommunikáció akkor jön létre, amikor a te ötleted eljut egy másik emberhez és ő megérti, nem akkor, amikor te az üzeneted elküldted, nem is akkor, amikor megérkezik a másikhoz. Sok kampány azért bukik el, mert csak a meglévő támogatóikkal kommunikálnak és nem a hallgatóságukkal, akik el tudnák érni a változásokat. Mások azért buknak el, mert fontosabb számukra a lefedettség, amit a tévé vagy a sajtó kínál és nem arra figyelnek, hogy milyen hatása is van a kampánynak. Ne feledjük el, a kampánykommunikációnál ugyanolyan fontos a fülünk is, mint a szánk.

Chris Rose: http://campaignstrategy.org/twelve_guidelines.php?pg=intro7

{liza}

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s