Közösségi média, avagy a megsórolt tanulópénz

Nonprofit2009-ben, a magyar Greenpeace Facebook oldalának első fejlesztőjeként még azt tapasztaltam, hogy kevesen gondolták, hogy fontos szerepe lesz a közösségi médiának. Mára ez megváltozott, nem csak a mobilizálás, a kampányok, de az adományszervezés terén is. Nem egy szervezetnél teljes állásban foglalkoznak alkalmazottak ezzel a területtel.

Az új kommunikációs felületek, trendek felismerése ma is éppolyan fontos, mint 2009-ben volt, de sok múlik azon is, hogy a már meglévő csatornákat hogyan használjuk. Ma, sok évnyi tanulópénz megfizetése után az alábbi tanácsokat szoktam adni a szervezeteknek – és most nektek is – a közösségi média hatékony üzemeltetéséhez.

Egyrészt a közösségi médiát a szervezet teljes egészének működésébe kell integrálni. Nem lesz hatékony kommunikációs felületünk abban az esetben, ha kizárólag szakmai anyagok vagy adományozási felhívások kapnak helyet a megjelenések között. Vonjuk be a különböző területekért felelős munkatársakat a tervezésbe és együtt határozzuk meg azt a megjelenési gyakoriságot, amely a szervezet számára ideális, jelentsen az akár napi többszöri, vagy csupán heti néhány alkalmat. A megjelenési lehetőséget arányosan osszuk fel a különböző területek között. A munkatársak ezután tartalmat szolgáltatnak, ezeknek a leghatékonyabb formában történő célba juttatásáról pedig a közösségi média felelőse gondoskodik.

Ideális esetben, aki civilként a közösségi médiával foglalkozik, az figyelemmel kíséri más szervezetek oldalait is. Ha ezt tesszük, akkor megfigyelhetjük, hogy hasonló számú, akár több tízezer “likeolót” számláló szervezetek oldalain is teljesen más az aktivitások minősége. Vannak szervezetek, akiknél negyedannyi követővel is pezsgőbb, aktívabb a kommunikáció és magasabb látogatottság figyelhető meg mint másoknál. Ennek oka, hogy reklámba fektetve gyorsan növelhetjük a követőink számát, de ha a megjelenések minősége az érzékenyítés, mobilizálás, informálás tekintetében nem megfelelőek a tartalmak, akkor a közösség, amit építettünk csupán illúzió lesz. A legnagyobb kudarcokat éppen akkor fogjuk megtapasztalni, amikor a likeokat forintokra, vagy olyan hús-vér emberekre akarjuk váltani, akik ténylegesen cselekednek majd a szervezet céljaiért. A online követőink minősége az, ami egyedüliként értelmet ad a közösségi médiának a civil szervezetek számára. Ha egy aktuális posztunk nem üti meg a mércét, akkor tartsuk vissza, amíg olyan tartalommá nem formáljuk, ami valóban eléri az embereket. A folyamatos párbeszéd két dologra épül, olyan posztokra, ami érzékenyít és ami aktivitásra irányít. Ha ezeket elhanyagoljuk, akkor nem váltja ki a kívánt hatást az oldalunk.

Ahogy arról már szó volt, érdemes nyomon követni mind a hazai, mind pedig a nemzetközi példákat, de szintén fontos következtetéseket vonhatunk le azzal, ha időről időre végig nézzük saját posztjaink statisztikáit is. Szerencsére többek között a Facebook is részletes adatokat közöl az egyes bejegyzések népszerűségével kapcsolatban, ezek támpontot adnak a stratégiánk további finomításához.

Miközben szem előtt tartjuk a magunk számára szabott kereteket, őrizzük meg a kommunikáció rugalmasságát is. Nem kell minden kommentre azonnal reagálnunk, de egy-egy gyors válasz, személyes hangvétel elejét veheti annak, hogy mások csupán egy arctalan vállalatnak lássák a szervezetet. A szervezetek küldetése természetesen mindig komoly dolog, de humor, némi játék, és alkalmanként önirónia nélkül nem fogjuk sokáig fenntartani a közösség érdeklődését.

Egy másik, nagyon gyakori probléma, hogy sok szervezetnél annyira bizonytalanok a munkatársak a kommunikációs stratégiájukban, hogy egy-egy fanyalgó levélre, kritikára is átszabják azt. Ne feledjük, hogy sosem lehet mindenkinek megfelelni. Ha ez a célunk, akkor kiüresedik és jellegtelenné válik a kommunikációnk. Őrizzük meg azt a bizonyos civil kurázsit és mondjuk el a véleményünket a dolgokról úgy, ahogy mi látjuk azokat, sokan kritizálni fognak ugyan, de legalább nem tűnünk el örökre az unalom süllyesztőjében.

És végül: van egy nagyon jó tulajdonsága a közösségi médiának, mégpedig az, hogy nem tűri az önkényt. Kerüljük a kommentek cenzúrázását, és ne akarjunk semmit erőszakkal lenyomni a publikum torkán, az efféle dolgokat az emberek azonnal megérzik és gyorsan elveszíthetjük olvasóinkat.

Schmidt Gergő

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s