Önkéntes menedzsment, módszerek a statisztikák tükrében

Amikor a cikkeink megnyitási arányát nézzük, mindig kiemelt helyen szerepelnek azok, amelyek statisztikákat, infógrafikákat tartalmaznak. Az érdeklődés tehát nagy ezekre, ugyanakkor meglehetősen régen posztoltunk hasonlót, különösen az önkéntesekkel kapcsolatos feladatok kapcsán.

Az alábbiakban a washingtoni Urban Institute által feldolgozott adatokat láthatjátok, amelyek több száz civil szervezet megkérdezése alapján születtek.  Használjátok az eredményeket, egyrészt a saját tevékenységeitekkel összefoglalva a felsoroltakat, másrészt megvizsgálva azok eredményességét a megtartás során (lásd utolsó ábra).

magyar1

Míg az előző ábrán azt láthatjuk, hogy a különböző aktivitások milyen mértékben jellemzőek a megkérdezett szervezetekre, addig az alábbi kimutatáson az szerepel, hogy az önkéntesek foglalkoztatásának időbeli, illetve számbeli jellemzői szerint mik voltak azok, amelyeket inkább vagy kevésbé alkalmaztak. Bővebben…

Reklámok

Időmenedzsment

tumblr_mc3sryxTt61rjpd82o1_500Néha egész napod elmegy az e-mailekre való válaszolgatással? Máris délután van és te még bele sem kezdtél a napi teendőkbe? Egész nap megbeszéléseid vannak és már emlékezni sem tudsz, hogy milyen témával kezdted a reggelt?

Néhány tippel szeretnénk segíteni, hogy hatékonyabban folytasd a munkád és menedzseld az idődet.

 

  1. Az e-mailek

Az emberek az e-mailjeik olvasásával töltik a munkaidejük nagy részét. Jó pár éve hallottam egy előadást egy remek munkatársamtól, amelyben azt javasolta, hogy az e-mail postafiókunkra gondoljuk úgy, mint az igazi postaládánkra. Ki az, aki ötpercenként kimegy a postaládájához megnézni, hogy nem kapott-e levelet? Nos, az e-mailjeinkkel azért töltünk el sok időt, mert folyamatosan oda-vissza ugrálunk más teendők és az e-mailek ellenőrzése között. Ezzel nem segítjük elő sem azt, hogy megkapjuk azt a bizonyos e-mailt, amire várunk – ha valamire egyáltalán várunk – sem azt, hogy a többi munkánk haladjon.
Ezért javasoljuk az alábbiakat:

  1. Nézd meg reggel az e-mailjeidet, prioritizáld őket az alábbiak szerint:
    – Azonnal megválaszolandó (mert sürgős, vagy mert egy pillanat alatt elintézhető)
    – Még aznap meg kell válaszolni, de némi utánanézést igényel (ezeket lehet például becsillagozni)
    – Nem sürgős, elég csak a héten válaszolni
  2. Ezután ZÁRD be az e-mailjeidet és ne is nyisd ki ebéd utánig, amikor remélhetőleg már elvégezted mindazokat a feladatokat, amiket a délelőttre terveztél. Vigyázz, a mailboxod csábítani fog, de te akkor is maradj erős és koncentrálj a délelőtti feladatlistádra!
  3. Délután – vagy mikor végeztél a tervezett teendőkkel – nyisd ki megint a postafiókod és nézd meg a második hullámot, majd ugyanúgy járj el, mint az elsővel.
  4. Másnap tedd ugyanezt, de közben nézd át, amit a hétre hagytál, azaz az olyan e-maileket, amelyeket még a héten kell megválaszolnod.

2. Megbeszélések

Bővebben…

Jobb vezető, gazdagabb élet

coursera_logo_17Hogyan osszuk meg az időnket különböző feladataink között? Hogyan érjük el a harmóniát a munka, tanulás, otthon és önmagunk között? Hogyan tudjuk hatékonyan vezetni életünk minden területét?

A Jobb vezető, gazdagabb élet nevű könyv, tréning és tanfolyam ezekben a kérdésekben segít előrébb jutni. És ez a címe annak a kurzusnak, amit épp most hallgatok a Coursera-n. Ismeritek a Coursera-t? Ez egy olyan online hely, ahol a legmenőbb egyetemek kurzusait is hallgathatod, sőt,  ha kitartóan megcsinálod a házi feladatot is, akkor oklevelet is kapsz. Most éppen Stew Friedman kurzusán tanulok további 33 ezer diákkal együtt. Bővebben…

RACI, avagy ki miért felelős?

responsibilityA RACI-t és barátait (RAM, ARCI, LRC) a felelősség meghatározására hozták létre, ott, ahol komplexebb feladatokat kell ellátni, amikor a projekt már a fejünkre nő, amikor már nem tudjuk, hogy kinek mi a dolga, és a felelősség már mindenkié, azaz senkié.
Ugyanúgy, ahogyan a cégekben, a civil szervezetekben is meg kell küzdenünk a munkaszervezés és menedzselés feladatával. Mivel a civil szervezetek sokszor mozgalomként, önkéntesekkel dolgoznak, vagy kezdik pályafutásukat, méginkább fontos, hogy a feladatok mellé Bővebben…

Akikkel egy hajóban evezünk…avagy hogyan vezessünk kreativ embereket? (2.)

PrintChris Rose érték alapú szegmentálása szerint három tipusa van az embereknek: pionirok, prospectorok és settler-ek. Sajnos nem vagyok megfelelően képzett angolos ahhoz, hogy jól le tudjam forditani ezeket a szavakat. Inkább megpróbálok a tipusokról beszélni.
A pionir az, akikkel tele van a civil szektor. Kielégithetetlen igényük van a felfedezésre, újraalakitásra, új ötletekre és érték alapú cselekvésre. A prospector számára leginkább a kapcsolatok a fontosak, hogy milyen az ő megitélése mások szemében, a közösségében, ez alapján itéli meg magát. A settler-nek biztonságra van szüksége és valahová tartozásra. Bővebben…

Tárgyaláskultúrák – Kitekintő

interviewKülföldiekkel kell tárgyalnod, jönnek a nagyfőnökök innen-onnan? Hogyan készülj fel a tárgyalásra? Richard D. Lewis, brit nyelvész Mikor a kultúrák összeütköznek című könyvében a vezetői stílusokat és a kulturális identitást is ábrázolja lenyűgöző ábrákkal. Lewis, aki tíz nyelven beszél, szerint a nemzeti sajátosságok meghatározása igencsak egy aknamező, mégis kimutatott néhány jellemzőt, olyan sajátosságot, amely a nemzetek használnak tárgyalás közben.

A magyar ábra különösen érdekes, főleg a kiszámíthatatlansága miatt.

Nemzetközi környezetben dolgozva nekem különösképpen segített ez az ábra és néhány hasonlóságot felfedezve megértettem, miért is a legkönnyebb az indonézokkal tárgyalnom itt, a dél-kelet ázsiai régióban. Bővebben…

Megtartunk = megmaradunk

Hánygoodbye_048szor szembesülünk azzal, hogy önkénteseink, munkatársaink, támogatóink elhagyják a szervezetet?
Míg az egyesületünk csak az alapító tizesből áll, feltűnik, ha egy-egy ember kilép a szervezetből, még megkérdezzük, hogy miért is, akkor persze kiderül, hogy elköltözik vagy új munkája mellett nem tud annyit foglalkozni a szervezeti ügyekkel, amennyit szeretne. De ha jól működünk, szomorúan, de legyintünk és máris léptetjük be az új tagokat, akik az ajtónk előtt toporognak. Így a szervezet fejlődése során az élet sorra hozzászoktat bennünket ahhoz, hogy emberek jönnek-mennek a szervezetben.  A régiektől búcsúzunk, az újakat pedig igyekszünk gyorsan bevezetni.
De mi történik, ha már annyira hozzászokunk ehhez, hogy fel sem tűnik?
Idővel feltesszük-e a kérdést, hogy normális-e mindez? Normális-e, hogy egy szervezet tagjainak háromnegyede kicserélődik kétévente, hogy az átlag együtt töltött munkaidő nem több, mint két év, hogy a támogatóink háromszor adományoznak, aztán sosem látjuk őket? Hogy az önkénteseink egyszer eljönnek, aztán hűlt helyük? Megkérdezzük-e, hogy miért?
Vagy már megszoktuk és a régiektől már nem is búcsúzunk és az újakat már nem is vezetjük be?

A megtartás egy egész szervezetet érintő kérdés Bővebben…